Egy másik Birtalan: Létellenőr
Mutasson jegyet, bérletet,
vagy vérképet, ha kérhetek.
Ép testben él az ép lélek,
nem drukkolunk az AIDS-ének.
Izgulni túlzottan nem kell.
Fegyverben az immunrendszer.
Védekezésre odahív
jó pár sejtet, s már negatív.
Mutasson bérletet, jegyet,
és mindent olcsóbban lehet,
mintha otthon élre raknák.
Emelkedik a kamatláb,
növekedő békeévek,
ha nálunk tart bankbetétet.
Mi vagyunk az érték őre,
ne legyen gond szemfödőre.
Bérletet, jegyet mutasson,
jó uram, ön is, kisasszony.
Kendőre vár, pántlikára?
Nem lesz semmiből hiánya.
Önökért vagyunk: önöknek.
Ki kínálhat ennél többet?
Vagyunk, kik segítni készek,
s csekély a törlesztőrészlet.
Bérletet mutasson, jegyet.
Minálunk bármit megtehet,
elkerüli a végzetet.
Mivelünk minden semmiség.
Jövőt akar, vagy lenni rég?
Vegye meg jegyét, bérletét.
Indul az új világ, a szép,
s együtt lépünk a rétesért.
vagy vérképet, ha kérhetek.
Ép testben él az ép lélek,
nem drukkolunk az AIDS-ének.
Izgulni túlzottan nem kell.
Fegyverben az immunrendszer.
Védekezésre odahív
jó pár sejtet, s már negatív.
Mutasson bérletet, jegyet,
és mindent olcsóbban lehet,
mintha otthon élre raknák.
Emelkedik a kamatláb,
növekedő békeévek,
ha nálunk tart bankbetétet.
Mi vagyunk az érték őre,
ne legyen gond szemfödőre.
Bérletet, jegyet mutasson,
jó uram, ön is, kisasszony.
Kendőre vár, pántlikára?
Nem lesz semmiből hiánya.
Önökért vagyunk: önöknek.
Ki kínálhat ennél többet?
Vagyunk, kik segítni készek,
s csekély a törlesztőrészlet.
Bérletet mutasson, jegyet.
Minálunk bármit megtehet,
elkerüli a végzetet.
Mivelünk minden semmiség.
Jövőt akar, vagy lenni rég?
Vegye meg jegyét, bérletét.
Indul az új világ, a szép,
s együtt lépünk a rétesért.
Az igazi Birtalan, aki Balázs
Lovagregény
Jár alá s föl a fehér folyosón:
XX. századi Don Quijote.
Magába mélyeszti kérdőjeleit:
A kóbor lovag-faj végleg kihótt-e?
Leül, bús képét tenyerébe hajtja.
Lenne önmaga Sancho Panzája.
Elme-rengve pöcköli el a csikket –
vágyik valami új, hősi banzájra.
Kalandra éhes. Meddig tart hát
e tarthatatlan állapot?!
Tudja, ha hagynák, naponta kapna
plusz egy csillaggal új váll-lapot.
Megadón dünnyög siratódalt:
ismét kihűlt egy esztendő.
Blazírtan tűri, ha néhanapján
seggébe szalad a fecskendő.
Jár alá s föl a fehér folyosón:
XX. századi Don Quijote.
Magába mélyeszti kérdőjeleit:
A kóbor lovag-faj végleg kihótt-e?
Leül, bús képét tenyerébe hajtja.
Lenne önmaga Sancho Panzája.
Elme-rengve pöcköli el a csikket –
vágyik valami új, hősi banzájra.
Kalandra éhes. Meddig tart hát
e tarthatatlan állapot?!
Tudja, ha hagynák, naponta kapna
plusz egy csillaggal új váll-lapot.
Megadón dünnyög siratódalt:
ismét kihűlt egy esztendő.
Blazírtan tűri, ha néhanapján
seggébe szalad a fecskendő.
Birtalan Balázs szuverén, eredeti gondolkodó, aki főként a teológia, az ontológia és a homoszexualitás origójáról nézve mond nekünk fontosakat, amelyeket én 52 év alatt még csak nem is hallottam, de már ezért érdemes volt a kötetet elolvasnom. Én minden egyéb aspektusai mellett a lírait tartom benne a legfontosabbnak, tehát számomra a szerző elsősorban költő. Ki-ki döntse el, hogy ugazam van-e, nem fog unatkozni.
Például:
A költő
(Mottó: Audiatur et altera pars)
Emlékszem, hogy megszülettem, azonnyomban madár lettem.
Ringatott az ősi fészek, melegített ifjú nyár.
S kibújván a zord tojásból, mely oly hosszan elpalástolt,
Néztem rögtön messze, távol, előttem a zöld határ.
Szabad voltam! S a tört héjnak, mely azt súgta, visszavár,
Beintettem: „Soha már!”
Derék anyám kukacokat kezdetben még hoza sokat,
Hanem egy nap így szólt hozzám: „Nem vagy többé kismadár,
Ne kucorogj itthon, gyáván, röpülj el a szelek szárnyán,
Isten veled, csöpp kis árvám...” – és még mondta volna bár,
De lentről egy pisztoly dördült (sajnos teli volt a tár),
S anyám nem szólt soha már.
Elkárogni igen hosszú, mint forrt begyemben a bosszú;
„Kivájom e vadász szemét!” – Ám ekkorra messze járt.
Hajkurásztam földön-égen, s majd felfordultam már éhen,
Mikor egy üzlethez értem. Tejbolt volt vagy kis bazár?
Nem érdekelt. Összeszaladt aszott csőrömben a nyál:
„Most eszem – vagy soha már!"
Mihelyt beszálltam az ajtón, szemem megakadt egy sajton,
Nem volt pénzem, viszont nem is foglalkoztatott az ár.
Visszagondolva a múltra, lehet, amit tettem, durva:
Odaröppentem a pultra – s a boltos egy dromedár
Jámborságával csak leste, hogy áruja tovaszáll.
Viszontlátni?! Soha már!
Mivel szörnyű volt már étlen, zsákmányommal visszatértem
Bús fészkemhez, hogy a sajtot elfogyasszam fönn a fán.
Kis híján már nekiláttam, hogy belakjak katonásan,
Mikor elborzadva láttam: alant vörös róka jár!
...Nem mesélem el a szégyent, minden gyerek tudja tán;
Le nem mossa senki már.
Mit tehettem? Sajtom veszve. Röhögött föl rám a beste;
Elröpültem arcpirulva, lesújtott a szörnyű kár,
Kóvályogtam éhgyomorra, éjfélre járt már az óra,
S lepillantottam a hóra (hiszen elmúlt rég a nyár):
Kicsi házat vettem észre, úgy festett, vendégre vár.
Én leszek az, ugyebár!
Az éhségtől félig holtan csöndben a párkányra hulltam,
Ám a szemeim kopogtak – mire felpattant a zár;
Nem néztem én akkor széjjel, mert űzött a téli éjjel
Nem gondolván a veszéllyel, beröppentem, én szamár,
S vajh, mit láttam a szobában, mit láttam ott, én szamár?
A fénykörben ember áll!
E puszta tény nem zavart, ám árny suhant át büszke arcán,
Ahogy meglátott e délceg ifjú, nyomban holtra vált,
S amint orcájára lestem, fölismertem én is menten –
Éreztem, hogy tollam rezzen –: ő volt az, ki jó anyám
Ellen orvul fegyvert rántott, midőn perzselt még a nyár!
Megbocsássak? Soha már!
Ám a bosszúról letettem, mert rájöttem: lehetetlen:
Olyan bágyadt, gyönge voltam, mint egy fonnyadt rózsaszál.
Néhány szárnycsapásra tellett, s legott pihennem is kellett;
A kulcsra zárt ajtó mellett giccses márvány-némber állt:
Lerogytam hát rút fejére, s féltem: onnan én talán
Föl nem kelek soha már.
Esdve néztem a vadászra, ki rémülten, megalázva
Pislogott rám; némi ételt irgalomból adna bár!
De csak babrált ócska töltőtollával e szörnyű költő;
Emlékezett: hollót ölt ő, s félt, hogy rá most bosszú vár,
Hetet-havat összehordott, mint egy galacsinbogár...
Nem ad ennem soha már?
Csapdába csalt így a gyomrom, ülök hát e randa szobron,
Elpusztulok, nincs menekvés – ez meg jajgat, meg nem áll,
Rögeszméje lett az átok, nem fogja fel: megbocsátok!
Éhes csőröm végsőt tátog, lelkem lassan égbe száll...
Míg poéta él e földön, tudd meg sorsod, oh, Madár:
Békét nem lelsz – soha már!
A kötet tartalma
- Mi van a nyúlon túl? És innen?
- Szakadékba rohan-e a civilizáció gyorsvonata? Ha igen, van-e hova leugrani róla?
- Kitarthatunk-e szilárdan álláspontunk mellett anélkül, hogy a kommunikáció vérontásba vagy anyázásba torkolljon? És vajon muszáj-e ehhez megvilágosodnunk és szentté válnunk?
- Mi az összefüggés a hipnózisban látott középkori vár, a felhőkön épült kristálypalota, illetve Margit (vagy Jolán?) néni csíkos kardigánja között?
- Mi köze van Harry Potternek a depresszió és a fóbia kezeléséhez, továbbá számít-e bármit is Albus Dumbledore szexuális orientációja, és ha nem, akkor miért igen?
- Miért hasznos empatikusan megérteni a tömeggyilkost?
- Hogyan nem szólt Jézus missziós parancsa?
- Szabad-e Istent káromolni? És lehet-e?
- Hogyan változott meg a katolikus egyház „biztos tanítása” öt év leforgása alatt?
- Mi korlátozza Isten mindenhatóságát?
- Miként adja tovább az életet egy homoszexuális pár?
- Van-e halál az élet után?
Az „élet nagy kérdéseivel” foglalkozó könyvek többsége két csoport valamelyikébe sorolható: vannak az élet egyetlen helyes útjának magabiztos kinyilatkoztatói, és vannak a „semmi sem biztos, viszont minden mindegy” álláspont kiábrándult hirdetői.
BIRTALAN BALÁZS saját bevallása szerint menekül a magabiztos válaszok elől, ugyanakkor elszánt makacssággal kérdez. És persze válaszol is, ezt azonban mindig átszínezi a kétely, a bizonytalanság. Válaszai nem „vannak”, hanem „lettek”, s az, hogy miként lettek – vagyis személyes életének eseményei –, legalább olyan fontos, mint maguk a válaszok.
„Könyvemben, ez nem is kérdés, elsősorban mémekről szólok: ideákról és ideológiákról, hitekről és hiedelmekről, egyéni és közösségi viselkedésformákról, valamint ezek lehetséges alternatíváiról. Azonban, ahogy már utaltam rá, gondolkodásomban ezek a mémek nem a priori vannak jelen, hanem – számos más mém társaságában – valamilyen módon jutottak el hozzám. S hogy a bennem zajló küzdelemben – a meccs jelen állása szerint – miért épp ezek a mémek látszanak diadalmaskodni, annak ugyancsak története van. A történet egésze az én történetem; az egyes történetek: mémtörténetek” –
– írja az Aszalt szilva naplementekor műfajáról a szerző.
BIRTALAN BALÁZS saját bevallása szerint menekül a magabiztos válaszok elől, ugyanakkor elszánt makacssággal kérdez. És persze válaszol is, ezt azonban mindig átszínezi a kétely, a bizonytalanság. Válaszai nem „vannak”, hanem „lettek”, s az, hogy miként lettek – vagyis személyes életének eseményei –, legalább olyan fontos, mint maguk a válaszok.
„Könyvemben, ez nem is kérdés, elsősorban mémekről szólok: ideákról és ideológiákról, hitekről és hiedelmekről, egyéni és közösségi viselkedésformákról, valamint ezek lehetséges alternatíváiról. Azonban, ahogy már utaltam rá, gondolkodásomban ezek a mémek nem a priori vannak jelen, hanem – számos más mém társaságában – valamilyen módon jutottak el hozzám. S hogy a bennem zajló küzdelemben – a meccs jelen állása szerint – miért épp ezek a mémek látszanak diadalmaskodni, annak ugyancsak története van. A történet egésze az én történetem; az egyes történetek: mémtörténetek” –
– írja az Aszalt szilva naplementekor műfajáról a szerző.
A kötet tartalomjegyzéke:
Ctrl N
Gépidő
A cím megvolt
Síkosító
Nagyrészt élet
Koroló
Textus és kommentár
Önállatrajz, III elvonásban
Tudatmódosítók
Valahogy így történt
Gyorsfényképek egy lakásfelújításról
Les fleurs du mal
K.
Lótetű
Lépések az ökumené felé
Nempátia
A nyúlon túl, avagy tizenkilenc évvel később
Ahogy kell
Elvevők és Meghagyók
Elvevők és Meghagyók
Az Elvevő oroszlán esete
Két mítosz
A munka ünnepe
Húsz év?
Let the Sunshine In
Idősek és fiatalok
A beteg, de erős kutya
Bolognai üvegcsepp
Jönnek
Kellemetlen igazság
Mindenki kurva?
Zsiráftánc
Balázs, ha blogot ír
A címke ereje
Ami a hétfőt illeti
Kívül a rácson
Zsiráftánc
Kettőnk közös célja
Balek zsiráf?
A túl hosszúnak érzett film
Zsiráfkáté
Két EMK-aforizma
A bántalmazó férj
Szemközt a golyószóróval
Oltalmazó erő
Bűnbak
Rákos zsiráf?
Ki a hülye?
Megosztani a megoszthatatlant
Életképech
Megosztani a megoszthatatlant
Az idei ősz
„Regressziós hipnózis”
Fiókeffektus
Földön, égen zeng az új dal: ifjúság...
Gyógyult vagyok, de aaannyira...
Két mondat
Pszichológiai esettanulmányok
Kései exegézis
Matrac
Álom és álomfejtés
Mert
Expecto patronum!
Hogyan lesz valaki Harry Potter-rajongó?
Miért szeretem a Harry Potter-könyveket?
Gondolatok egy coming out kapcsán
Széljegyzetek Dumbledore-hoz
A toleranciáról és a tűrhetetlenről
Didaktikus parafrázis
Verselemzés
Más szeme
A toleranciáról és a tűrhetetlenről
Empatikusan megérteni a tömeggyilkost?
A buzi anyós esete a vak zsidóval
Átvilágított egyház
Hit-elrontás
Átvilágított egyház
A keresztényüldözés szükségszerűsége
Náci vagyok, mint Jézus
Isten káromlása
Jézus, a kozmopolita családromboló
Éjfél előtt, egyedül a tömegben
Homoszexualitás és hivatás
A dogmák változatlansága
„Kint-e vagy bent...? ”
A teremtés alaphangja
Nagypénteki elégia
A teremtés alaphangja
A szex létértelme
Bűn és kegyelem
Ki ez az ember?
Az élet egyetlen helyes útja
Igazság
Csecse-becse
Egy
Palackposta
Az élet egyetlen helyes útja
Kerekes Tamás
NÁDASDY ÁDÁM
Olyan ember beszél itt hozzánk – mert úgy ír, mintha beszélne, szinte hallani a hangját –, aki sokhelyütt otthon van. Igazi gondolkodó, mindenen szeret eltűnődni, vitatkozni. Remek (mert elfogult!) elemzést ad a Harry Potter-könyvekről, többek között arról, milyen szépen szólnak a halálról. A hittudomány ellentmondásos tételeit is érdekesen fejtegeti, egyszerre nagyon katolikus és nagyon nem katolikus szemszögből. Kinn is van, benn is van. Határozott hangon emel szót a környezet megóvása érdekében, majd elmondja, hogyan süssön az ember libamájat a párjával, és mit igyon hozzá. Az emberi kapcsolatokról, köztük a homoszexualitásról is van megélt, őszinte mondanivalója.
Meghökkentő és emberi ez a naplószerű könyv. Bizalmas, anélkül hogy bizalmaskodó volna. Lehet, hogy Birtalan Balázs mindezt azért teheti ilyen bensőséges, egyszerű hangon, mert igazából sehol sincs otthon?
Olyan ember beszél itt hozzánk – mert úgy ír, mintha beszélne, szinte hallani a hangját –, aki sokhelyütt otthon van. Igazi gondolkodó, mindenen szeret eltűnődni, vitatkozni. Remek (mert elfogult!) elemzést ad a Harry Potter-könyvekről, többek között arról, milyen szépen szólnak a halálról. A hittudomány ellentmondásos tételeit is érdekesen fejtegeti, egyszerre nagyon katolikus és nagyon nem katolikus szemszögből. Kinn is van, benn is van. Határozott hangon emel szót a környezet megóvása érdekében, majd elmondja, hogyan süssön az ember libamájat a párjával, és mit igyon hozzá. Az emberi kapcsolatokról, köztük a homoszexualitásról is van megélt, őszinte mondanivalója.
Meghökkentő és emberi ez a naplószerű könyv. Bizalmas, anélkül hogy bizalmaskodó volna. Lehet, hogy Birtalan Balázs mindezt azért teheti ilyen bensőséges, egyszerű hangon, mert igazából sehol sincs otthon?
Katalizátor Kiadó
